2019. július 23., kedd

Háromországon Pannon Maraton - Lendva 2019

Olvassátok Sáfár Zoltán csapattársunk beszámolóját egy remek országúti maraton versenyről.

Korábban többször indultam már a hosszútávon, ezért idén a közepesre neveztem. 52 km nem túl nagy szintkülönbséggel.

9:05-kor elrajtolt a hosszútávosok mezőnye, utána 9:15-kor indultunk mi. Amikor felálltunk a rajthoz, akkor látszott, hogy nem leszünk kevesen, ezért amint elstartoltunk, próbáltam előre menni az első 10 pozíció valamelyikére.



Nagyjából a 7-8. helyen tekertem, amikor kb. 10 perc alatt utolértük a 100 km-es mezőny zárókocsiját és innen már előzgetni kellett a másik mezőny lassabb bringásait. 22-23 perc tekerés után már csak 9-en maradtunk elől, a többiek lemaradtak. Az egyik szlovén csapatból voltak 4-en. Hagytam vezetni őket, én meg a 7. helyen kapuztam hátul. 

35 perc körül már csak 7-en maradtunk, ekkor beálltam én is a forgásba, és felváltva vezettünk. A 40. km-re leszakadt még 1 ember, és már csak egyedül voltam magyar. A szlovén csapat (Ocean Orchidea) még mindig 3 fővel képviselte magát és úgy értettem, hogy összebeszéltek a magyar ellen. Szándékosan kihagytak előttem, néha szerintem túlzottan lassított az előttem haladó. Szerencsére pár km-rel később már visszaértünk Szlovéniába és tudtam, hogy onnan már csak 8 km a célig (reggel ezen az útvonalon mentünk a rajthoz). 


Az előttem tekerő szlovén itt is sokat kihagyott, így 2 ember meg tudott lépni 100 m-re. Mivel más nem akart utánuk menni, ezért áthúzódtam az úttest másik oldalára, és sprinteltem kicsit, hogy felérjek. Gyorsan hátranéztem, hogy hány ember jött velem, de szerencsére senkit nem vittem fel. Így az utolsó km-eken már csak 3-an voltunk elől. Lényegében megvolt a 3 dobogós, ha senki nem szakad le. 

Beértünk Lendvára, ahol kis emelkedő, kis lejtő és 3 körforgalom várt ránk. Természetesen hagytak vezetni elég sokat, én meg menni akartam, mert 2 ember még próbált felzárkózni. Amikor kiálltam elölről, akkor a 2 szlovén srác ritmust váltott, amit már nem bírtak a 4 napja izomlázas combjaim, ezért 60-70 m távolságból követtem őket. Az utolsó körforgalom után már csak 200 m volt a célig. Még gondoltam rá, hogy sprintelek egyet, hátha utolérem a 2 srácot, de a lábaim nem hagyták, ezért szép lassan begurultam a 3. helyen.
Időmérés nem volt, de a pulzusmérőm 1:19 időt mutatott az 52 km leküzdése után.

 
Szép volt Zoli, nagyot küzdöttél - gratulálunk neked!

Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!

 

2019. július 22., hétfő

Kellys Bakonyerdő Maraton 2019

Olvassátok Stefanut-Győrfi Dani versenybeszámolóját.
Mi már látjuk a sok befektett munka gyümölcsét, amit Dani, csapattársunk és egyben szakképzett edzőnk Rosenmayer András ( https://www.facebook.com/ridesport1973/ ) segítségével végez.

Reggel 6:00 elindultunk Bakonyerdőbe a Kellys maratonra. Időben érkeztünk és mindenre volt időm, sikerült végre alaposan bemelegíteni. Szurkoltam, hogy jó idő legyen, de előtte egész héten esett az eső, így nem voltak felesleges illúzióim a pályával kapcsolatban. 

A rajthoz nyugodtan álltam és kíváncsian vártam az új kihívásokat. A gumik, amik a kerekemen vannak kismintásak, ezért hamar realizáltam magamban, hogy a csúszós felfeléken problémát fog okozni a tapadás. Így is történt, hiába bármi technika és erő, a hátsókerék állandóan kicsúszott alólam és kénytelen voltam a meredek részeknél tolni a biciklit, de úgy tűnt, hogy ezzel nem voltam egyedül. 


A táv közepén egy figyelmetlenség miatt megpattantam egy kiálló kövön és sikerült egy nagyot a bal felemre és könyökömre esnem. A seb a karomon annyira mély volt, hogy 3 perc múlva az egész alkarom véres volt és lüktetett a fájdalomtól, de az első megdöbbenés után egy kicsit még örültem is neki, mert így nem éreztem olyan intenzíven a lábam fájdalmait. 

Hajtottam, ahogy tudtam, sokáig egy csoporttal fej fej mellett haladtam. A lefeléken óvatos voltam és inkább lassabban tekertem. Az utolsó pár km-re volt egy emelkedős rész, ahol sikerült az utolsó energiáimat is felemészteni és legnagyobb meglepetésemre megelőztem 5-6 embert, aminek nagyon örültem. Megérte sokat edzeni és az emelkedőket gyakorolni. 


Összegészében tetszett a pálya és sikeresen leküzdöttem az új technikai kihívásokat. Végül 1:45:30 idővel zártam a versenyt, ami a 10. helyre volt elég a kategóriámban.

Gratulálunk az elért helyezéshez és a sok munkához. Szép volt Dani! 

Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!


2019. július 17., szerda

XXIX. Turul kupa 2019 - országúti verseny

 Egy újabb versenybeszámoló Bucsai Péter csapattársunk tollából.

A hétvégén részt vettem a XXIX. Turul kupán, amit már nagyon vártam, hisz ez volt az első olyan versenyem, amin 81 km alatt 1100 m szintet kellet megmászni. Számomra ez nagy kihívás volt verseny körülmények között.

Reggel korán indultunk Bugeldits Misi barátommal, így időben ott voltunk, össze raktuk a bicókat,  neveztünk, és bemelegítés után rajthoz álltunk. 10-kor elrajtoltunk - lassú rajt nélkül bele a közepébe.

Az élbolyról pár km után le is szakadtam, aztán ráfordúltunk az első emelkedőkre. Föl-le föl-le... Ezután össze akadtam egy sportársal akivel jó darabig össze dolgoztunk. Megcéloztuk az előttünk 1 km-re haladó bolyt hogy felérjünk rájuk. Körülbelül 15 km-n üldöztük Őket, ezután egy 12 %-os emelkedőn egész közel értünk, de lejtmenetben megint távolodtak. Késöbb egy kereszteződésben a balos kanyar előtt kifordult elénk egy autó, persze a forgalom irányítók és a kisérő motor gyorsan helyre rakták, hogy milyen rendezvény van. Itt lassítanom kellet és leszakadtam a partneremtől, ezután már nem is tudtam felérni rá. 




Innen egyedül mentem tovább. Nem sokkal ezután elhaladt melettem a később indított mezőny egy része, talán az U17-es és az U19-esek voltak. Esélyem nem volt beállnom közéjük, így hát tovább előre. Majd a közel 20 km alatt nem láttam egy bringást se. Borzasztó volt a szélben egyedül a gondolataimmal tekerni, próbálkozva tartani a tempót.
Késöbb valahogy össze verődött egy boly az utánam haladokból és a leszakadókból. Velük közel 15 km tekertem. Egy kereszteződés után leszakadtam róluk 20 m-re, aztán 40-re, majd lejtmenetben lehagytak. Emelekdőn hoztam rajtuk egy keveset, de lejtmenetben újra elhagytak. Aztán elvesztettem szem elől őket. 


20 km volt hátra, a 2.-ik zselémet kicsivel előtte fogyasztottam el. 15 km volt még előttem és éreztem hogy gondok lesznek. 10 km-nél aztán kiéheztem, ráfordultam a Tatabányára vezető útra, de már tartalékon voltam, alíg ballagtam 30-al. Majd jött az utolsó kaptató a Turulhoz. Leváltottam a legkisebb áttételre, és fel! Lestem az első kereket, az aszfaltot, azon gondolkozva hogy meg kellene rágni a kormányt, hátha....Számoltam a métereket és felértem valahogy. Befutó után kidőltem. 


Miután össze szedtem magam, megnéztem hol végeztem, mit mentem. Megvártuk az eredmény hírdetést és még nézelődni is volt idő. Hisz csak a Turul madárnál voltunk. 

Az időm 02:47:33 lett, 28,65 km/h átlaggal. Igy korosztályban a 32.-ik helyen értem be.
Mindent össze vetve tanulságos verseny volt, sok tapasztalattal gazdagodtam. 

Köszönet a szervezőknek a munkájukért és gratulálok minden résztvevőnek az eredményéhez. 

Mi is gratulálunk nektek srácok!

Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!

 

2019. július 16., kedd

"Hálaadás" - avagy miről szól a versenyszerű hegyi kerékpározás

A mai bejegyzésünk nem versenybeszámoló lesz. Sokkal inkább a verseny mögött rejlő munkáról és áldozatokról fog szólni.

Olvassátok Osztermann László csapattársunk sorait, amelyeket a családjának szánt.

Hegyikerékpározok. Sokat. Tudják rólam, ezt szeretem.
Szabaddá tesz, felszabadít, formában tart mellesleg.
Igyekszek kicsit komolyan venni magam, rendszeresen edzek, hol keményen, hol kevésbé.
Járok maraton versenyekre - itt kezdődik a történetem. 

Májustól szeptemberig erről szól minden. A verseny időpontok köré, közé tervezzük szabadságainkat. 
Megpróbálom megfogalmazni miért is vált ez az életem részévé. Itt is mint minden sportban a felkészüléssel kezdődik minden. Heteket edzel, hogy jó formában légy. Alig várod, hogy eljöjjön a  nagy nap. Már előre fejben eldöntöd, "uhh most nagyon jól fogok menni" - érzem.
Az egész verseny alatt koncentrálsz nehogy hibázz, eless, majd mikor beérsz a célba az a sok fegyülemlett érzelem a felkészüléstól a célbaérésig egyszerre robban ki belőled olyan eufóriát okozva, hogy iszonyat jól érzed magad tőle! Persze olyan fáradt vagy, hogy alig álsz a lábadon.
 

Ezek a célok támogatás nélkül nem valósulhatnának meg.

Múlt hétvégén elmaradt a Duna-maraton, mi ott voltunk, ők nem jöttek el.
Így sajnálatomra nem lesz júliusban versenyem. 


Erre a Kedvesem, mit talált ki? Menjünk el most hétvégén az ausztriai Salzkammergutba; nagyon jó kis verseny ott - hát nem édes?






Ez az írás tulajdonképpen azért jött létre, hogy a sok támogatást a családomnak megköszönjem. 


Ez van, öregszek, egyre emócionálisabb vagyok. 🙂
Köszönöm nektek és puszi.


Laci, mi pedig köszönjük neked az engedélyt, hogy ezeket a személyes sorokat közzé tehetjük!
További sok sikert a versenyeken és balesetmentes felkészülést kivánunk neked!