2019. június 25., kedd

Tour de Zalakaros 2019

Múlt hétvégén néhány országúti versenyzönk elindult a Tour de Zalakaros idei versenyén. Olvassátok Szász Előd csapattársunk beszámolóját.

Vasárnap elindultunk a Tour de Zalakaros 137 km hosszú távján. Nekem ez a kedvenc versenyem, mivel közel van (Keszthelyen lakom), vannak benne jó kis emelkedők (15%, 22%), amik jól szétrázzák a mezőnyt és elég hosszú is ahhoz, hogy egy jót kínlódjon az ember. Tavaly már zavaróan sokan indultak, most érezhető volt a létszámon az időjárás hatása. 330 induló állt rajthoz, míg
2018-ban 544-en értek be.




Mikor Misivel készültünk beállni az induláshoz, rögtön lefülelt minket egy hölgy, aki operatőrét nagy nehezen rávette, hogy felvegye az általa készített interjút. Feltehetően valami fura kényszerképzetük volt és esélyeseket láttak bennünk, mert ilyen pórnéppel amúgy nem szoktak foglalkozni. Kommunikációs képességeim megcsillogtatása után eliszkoltunk a rajthoz, egész előre sikerült helyezkednünk. Itt tudtuk meg, hogy kicsit hosszabb lesz a táv, mivel Zalaszabar környékén az intenzív esőzés hatására sárátfolyások akadályozták a közlekedést. Így rögtön 150 km lett a táv, szerencsére a polgármester szívet gyönyörködtető beszéde lecsillapította a kedélyeket. Az eső persze folyamatosan ömlött, de legalább nem volt kánikula.



A rajtot követő első emelkedőn már kemény tempót nyomott az élboly. Furcsa is volt, hogy ilyen hamar darabokra szakadt a mezőny. Nagykanizsára érkezve már két kisebb csoport ellépett, Misit meg végleg elvesztettem. Kb. húszan maradtunk, így a legmeredekebb gelsei emelkedőn legalább nem volt nagy a tumultus és sikerült is jól feljutni a többiekkel, persze a hátsó kerék néha kikapart a 20% feletti részeken. Lejtmenetben óvatosan mentünk, mivel sár és kavics sok helyen került az aszfaltra. Ezután a börzöncei emelkedő következett, ami hosszabb, de "csak" max. 15%. Itt 4 másik bringással maradtam egy csoportban, akikkel jó hosszan, egészen Bakig bírtam a tempót, ahol leszakadtam és azt hittem, egyedül kell a maradék 60 km-t lenyomnom. Szerencsére csatlakozni tudtam egy nagyobb bolyhoz, akikkel Zalakarosig együtt tekertem folyamatos görcsök közepette. 



Az utolsó emelkedő, a szőlőhegy teljesen szétzilálta ezt a csoportot. Érdekes volt, hogy lejtmenetben a veszélyes kanyarokat piros és sárga zászlókkal jelezték a szervezők - ez nagy segítség volt. 
Végül 4:19 lett az időm, ez az 58. helyre volt elegendő. Gratulálok Mihály Bugledits-nek, Bálint Norbert-nek és Herceg Zoltán-nak is. Ők is nagyon jól mentek. 
A végére már az sem érdekelt minket, hogy a lelkünk is csupa sár lett.  



Csapatunk is gratulál versenyzőinknek, akik megküzdöttek rendesen az elemekkel ezen a hosszú versenyen.


Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése