2019. május 5., vasárnap

Dani és Ákos Eisenbergen volt...

Sziasztok!
Április utolsó vasárnapján részt vettünk Dévai Ákossal MTB Eisenberg maratonon. 
Kalandosan indult a nap, 5:20-kor kelés, vonatozás, érkezés Sopronba, ahol Ákos már várt rám, majd kb. 1 óra utazás Eisenbergbe. 10 körül odaértünk, gyorsan előkészítettünk mindent, ahogy kell, és rajthoz álltunk. 10:30-kor elrajtoltunk. 


A felkészülés alapján tudtam, hogy az eleje kemény lesz. Rövid szakaszon, hosszú meredek emelkedők várnak. A terv az volt, hogy az elején kicsit lazábban indulok, majd felpörgetem a tempót, de miután páran elmentek mellettem, nem bírtam magammal, és rögtön nagyobb fokozatba kapcsoltam. Ennek köszönhetően a pulzusom rögtön 170 körüli magasságokba ugrott... De valljuk be őszintén, ki bír ilyenkor magával?
Nem is bántam meg, jó tempóval leküzdöttem az első 8 km akadályait és jöhetett a technikásabb erdős rész. A mezőny szépen szétszakadt, így 4-en maradtunk 50 méteren belül, én utolsóként. Óriási hajtóerőként hatottak rám az előttem haladó emberek, megfeszített tempót tekertünk mindannyian, kihozva magunkból a maximumot. A második kör elején sikerült őket megelőznöm. 8 km-re a céltól volt egy enyhe energiaszint esés, amit valószínűleg az is befolyásolt, hogy senkit nem láttam a közelemben, de 2 perc alatt leküzdöttem és abban a pillanatban, megláttam egy versenyzőt magam előtt, ami azonnal felpörgetett. 3 km-re a céltól már ott loholtam 5 méterrel mögötte. Végig az zúgott a fejemben, hogy meg akarom előzni. Az utolsó 100m-es emelkedőn sikerült rávernem 20 métert. Mindent összevetve, büszke voltam a teljesítményemre és 1:53:07 idővel fejeztem be a versenyt, amivel 21. helyezést sikerült megszereznem. Remek verseny volt, izgalmas pályával, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Stefanut-Győrfi Dániel



Vasárnap Danival az eisenbergi maratonon vettünk részt. Sajnos bennem nagyon sok kérdés merült fel utólag bennem, miért alakult ez így...
Az első emelkedő a pálya legmeredekebb része, kicsit rostálja is a mezőnyt. Nagyon készültem rá, és nem is sikerült rosszul, bár természetesen a mezőny elejétől leszakadtam. Egy másik boly elején voltam, amikor elkezdtem a leereszkedést a szőlőhegy tetejéről. Az első nagy hibám itt történt...lebecsültem a hegyet...ha már megmásztam, gondoltam minden oké. De az ereszkedés egy nagyon brutális, csúszós, egynyomos sáv volt. Tekintve, hogy technikailag nem tudtam megfelelőképpen abszolválni az ereszkedést, kicsit visszafogtam a gépet. Éreztem jönnek a hátsómban, ideges és stresszes lettem, hogy tolnak. Elkezdtem kapkodni, hátrafelé koncentrálni, aminek az lett a következménye, hogy a kilátónál megcsúsztam, egy tuskóhoz odavertem a bringa hátsó kerekét, és elestem. Az esés problémamentes volt, minden gond nélkül, nem történt baj. A hátsó gumit viszont valószinűleg felütöttem, mert az ereszkedés végénél éreztem, nagyon lapos, pedig volt benne defektgátló folyadék, ami ezek szerint nem fogta meg. 
Én pumpa helyett patront használok. Következő hibám az volt, hogy ezt "élesben" még nem próbáltam, csak offline a szobában. Elfelejtettem a sietésben, a védőt ráhúzni a patronra, így rögtön rá is fagyott a kezem, és kapkodás miatt nem ment elég levegő a kerékbe. Ezt is ki kellett volna tapasztalni, mert érzésre megy bele. Inkább túl kellett volna fújni, és utána engedni a kerékből.
Itt nyilván már eléggé lemaradtam, de mivel az egesz kerékjavítós történet ellenére voltak még mögöttem, valami hülye hang azt mondta a fejemben, hogy még fel tudok zárkózni, így elkezdtem valami olyan tempót menni, ami kívülről baromi látványos lehetett, de nem is értem mire készültem itt?! Ez újabb hiba, amelyet tiszta fejjel nem csinálnék újra. Az anaerob küszöb felett hajtsak, hogy utolérjem a mezőny végét?! Nagyon sok energiát felemésztve sem sikerült senkit utolérnem. Egyedül mentem, az ellenőrző pontokon rendre azt a választ kaptam, pár perce ment el az utolsó. Gondolom bíztatni akartak, de azért nem mindegy hogy 2-3 perc vagy 8-10 perc.
A stressz, kapkodás sokat kivett belőlem, ideges is voltam, pulzusom is rohadt magas volt, és szintén egy technikás részen ott is volt a kerékben az újabb defekt. Szinte éreztem ahogy a felni odacsattan a gyökérhez. Ez 7,2 km-el az első kör vége előtt volt. Se tartalék belső, se pumpa. Elég kiszolgáltatott helyzet. Felnin gurultam, amikor köves volt a talaj, akkor a hátamon vittem/toltam. Hiba: érdemes volt alacsony nyomású kerékkel kockáztatni, hátha utolérem az utolsót? Nem volt tétje már. Értelemszerűen a második körre már nem tudtam kimenni. Nagyon jól esett, hogy amikor beértem, a speaker bemondta, respect, hogy ezzel a bringával leértem egyáltalán a célba, majd kérdezte, mennyit jöttem így...rengetegen megtapsoltak.  Öszintén jó érzés volt.



Konkúzió: 
-Élesben nem szerencsés dolgokat kipróbálni. 
-Csak magamra kellene figyelni. Ha másik jobb, legyen jobb az emelkedőn, érjen oda hamarabb a lejtőhöz, akkor nem kell kerülgetnie. 
-Kapkodás: 
 A: kb 3 mp miatt, amíg nem vártam meg rendesen, hogy a patron felnyomja a kereket,  hosszú távon kb. a verseny ment el. 
 B: lefagyasztottam a kezem. 
-Valamint bár az adrenalin dolgozott az emberben, tudnom kellett volna, hogy nincs reális értelme, hogy utolérjem az utolsót, azaz a teljesítményemet nem tudtam hideg fejjel beosztani. 
-A hátam fájt az emelkedőn...Azt is kellene erősíteni
Dani elég jól ment, gratulálok neki a teljesítményéhez. 

Dévai Ákos



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése