2019. július 23., kedd

Háromországon Pannon Maraton - Lendva 2019

Olvassátok Sáfár Zoltán csapattársunk beszámolóját egy remek országúti maraton versenyről.

Korábban többször indultam már a hosszútávon, ezért idén a közepesre neveztem. 52 km nem túl nagy szintkülönbséggel.

9:05-kor elrajtolt a hosszútávosok mezőnye, utána 9:15-kor indultunk mi. Amikor felálltunk a rajthoz, akkor látszott, hogy nem leszünk kevesen, ezért amint elstartoltunk, próbáltam előre menni az első 10 pozíció valamelyikére.



Nagyjából a 7-8. helyen tekertem, amikor kb. 10 perc alatt utolértük a 100 km-es mezőny zárókocsiját és innen már előzgetni kellett a másik mezőny lassabb bringásait. 22-23 perc tekerés után már csak 9-en maradtunk elől, a többiek lemaradtak. Az egyik szlovén csapatból voltak 4-en. Hagytam vezetni őket, én meg a 7. helyen kapuztam hátul. 

35 perc körül már csak 7-en maradtunk, ekkor beálltam én is a forgásba, és felváltva vezettünk. A 40. km-re leszakadt még 1 ember, és már csak egyedül voltam magyar. A szlovén csapat (Ocean Orchidea) még mindig 3 fővel képviselte magát és úgy értettem, hogy összebeszéltek a magyar ellen. Szándékosan kihagytak előttem, néha szerintem túlzottan lassított az előttem haladó. Szerencsére pár km-rel később már visszaértünk Szlovéniába és tudtam, hogy onnan már csak 8 km a célig (reggel ezen az útvonalon mentünk a rajthoz). 


Az előttem tekerő szlovén itt is sokat kihagyott, így 2 ember meg tudott lépni 100 m-re. Mivel más nem akart utánuk menni, ezért áthúzódtam az úttest másik oldalára, és sprinteltem kicsit, hogy felérjek. Gyorsan hátranéztem, hogy hány ember jött velem, de szerencsére senkit nem vittem fel. Így az utolsó km-eken már csak 3-an voltunk elől. Lényegében megvolt a 3 dobogós, ha senki nem szakad le. 

Beértünk Lendvára, ahol kis emelkedő, kis lejtő és 3 körforgalom várt ránk. Természetesen hagytak vezetni elég sokat, én meg menni akartam, mert 2 ember még próbált felzárkózni. Amikor kiálltam elölről, akkor a 2 szlovén srác ritmust váltott, amit már nem bírtak a 4 napja izomlázas combjaim, ezért 60-70 m távolságból követtem őket. Az utolsó körforgalom után már csak 200 m volt a célig. Még gondoltam rá, hogy sprintelek egyet, hátha utolérem a 2 srácot, de a lábaim nem hagyták, ezért szép lassan begurultam a 3. helyen.
Időmérés nem volt, de a pulzusmérőm 1:19 időt mutatott az 52 km leküzdése után.

 
Szép volt Zoli, nagyot küzdöttél - gratulálunk neked!

Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!

 

2019. július 22., hétfő

Kellys Bakonyerdő Maraton 2019

Olvassátok Stefanut-Győrfi Dani versenybeszámolóját.
Mi már látjuk a sok befektett munka gyümölcsét, amit Dani, csapattársunk és egyben szakképzett edzőnk Rosenmayer András ( https://www.facebook.com/ridesport1973/ ) segítségével végez.

Reggel 6:00 elindultunk Bakonyerdőbe a Kellys maratonra. Időben érkeztünk és mindenre volt időm, sikerült végre alaposan bemelegíteni. Szurkoltam, hogy jó idő legyen, de előtte egész héten esett az eső, így nem voltak felesleges illúzióim a pályával kapcsolatban. 

A rajthoz nyugodtan álltam és kíváncsian vártam az új kihívásokat. A gumik, amik a kerekemen vannak kismintásak, ezért hamar realizáltam magamban, hogy a csúszós felfeléken problémát fog okozni a tapadás. Így is történt, hiába bármi technika és erő, a hátsókerék állandóan kicsúszott alólam és kénytelen voltam a meredek részeknél tolni a biciklit, de úgy tűnt, hogy ezzel nem voltam egyedül. 


A táv közepén egy figyelmetlenség miatt megpattantam egy kiálló kövön és sikerült egy nagyot a bal felemre és könyökömre esnem. A seb a karomon annyira mély volt, hogy 3 perc múlva az egész alkarom véres volt és lüktetett a fájdalomtól, de az első megdöbbenés után egy kicsit még örültem is neki, mert így nem éreztem olyan intenzíven a lábam fájdalmait. 

Hajtottam, ahogy tudtam, sokáig egy csoporttal fej fej mellett haladtam. A lefeléken óvatos voltam és inkább lassabban tekertem. Az utolsó pár km-re volt egy emelkedős rész, ahol sikerült az utolsó energiáimat is felemészteni és legnagyobb meglepetésemre megelőztem 5-6 embert, aminek nagyon örültem. Megérte sokat edzeni és az emelkedőket gyakorolni. 


Összegészében tetszett a pálya és sikeresen leküzdöttem az új technikai kihívásokat. Végül 1:45:30 idővel zártam a versenyt, ami a 10. helyre volt elég a kategóriámban.

Gratulálunk az elért helyezéshez és a sok munkához. Szép volt Dani! 

Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!


2019. július 17., szerda

XXIX. Turul kupa 2019 - országúti verseny

 Egy újabb versenybeszámoló Bucsai Péter csapattársunk tollából.

A hétvégén részt vettem a XXIX. Turul kupán, amit már nagyon vártam, hisz ez volt az első olyan versenyem, amin 81 km alatt 1100 m szintet kellet megmászni. Számomra ez nagy kihívás volt verseny körülmények között.

Reggel korán indultunk Bugeldits Misi barátommal, így időben ott voltunk, össze raktuk a bicókat,  neveztünk, és bemelegítés után rajthoz álltunk. 10-kor elrajtoltunk - lassú rajt nélkül bele a közepébe.

Az élbolyról pár km után le is szakadtam, aztán ráfordúltunk az első emelkedőkre. Föl-le föl-le... Ezután össze akadtam egy sportársal akivel jó darabig össze dolgoztunk. Megcéloztuk az előttünk 1 km-re haladó bolyt hogy felérjünk rájuk. Körülbelül 15 km-n üldöztük Őket, ezután egy 12 %-os emelkedőn egész közel értünk, de lejtmenetben megint távolodtak. Késöbb egy kereszteződésben a balos kanyar előtt kifordult elénk egy autó, persze a forgalom irányítók és a kisérő motor gyorsan helyre rakták, hogy milyen rendezvény van. Itt lassítanom kellet és leszakadtam a partneremtől, ezután már nem is tudtam felérni rá. 




Innen egyedül mentem tovább. Nem sokkal ezután elhaladt melettem a később indított mezőny egy része, talán az U17-es és az U19-esek voltak. Esélyem nem volt beállnom közéjük, így hát tovább előre. Majd a közel 20 km alatt nem láttam egy bringást se. Borzasztó volt a szélben egyedül a gondolataimmal tekerni, próbálkozva tartani a tempót.
Késöbb valahogy össze verődött egy boly az utánam haladokból és a leszakadókból. Velük közel 15 km tekertem. Egy kereszteződés után leszakadtam róluk 20 m-re, aztán 40-re, majd lejtmenetben lehagytak. Emelekdőn hoztam rajtuk egy keveset, de lejtmenetben újra elhagytak. Aztán elvesztettem szem elől őket. 


20 km volt hátra, a 2.-ik zselémet kicsivel előtte fogyasztottam el. 15 km volt még előttem és éreztem hogy gondok lesznek. 10 km-nél aztán kiéheztem, ráfordultam a Tatabányára vezető útra, de már tartalékon voltam, alíg ballagtam 30-al. Majd jött az utolsó kaptató a Turulhoz. Leváltottam a legkisebb áttételre, és fel! Lestem az első kereket, az aszfaltot, azon gondolkozva hogy meg kellene rágni a kormányt, hátha....Számoltam a métereket és felértem valahogy. Befutó után kidőltem. 


Miután össze szedtem magam, megnéztem hol végeztem, mit mentem. Megvártuk az eredmény hírdetést és még nézelődni is volt idő. Hisz csak a Turul madárnál voltunk. 

Az időm 02:47:33 lett, 28,65 km/h átlaggal. Igy korosztályban a 32.-ik helyen értem be.
Mindent össze vetve tanulságos verseny volt, sok tapasztalattal gazdagodtam. 

Köszönet a szervezőknek a munkájukért és gratulálok minden résztvevőnek az eredményéhez. 

Mi is gratulálunk nektek srácok!

Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!

 

2019. július 16., kedd

"Hálaadás" - avagy miről szól a versenyszerű hegyi kerékpározás

A mai bejegyzésünk nem versenybeszámoló lesz. Sokkal inkább a verseny mögött rejlő munkáról és áldozatokról fog szólni.

Olvassátok Osztermann László csapattársunk sorait, amelyeket a családjának szánt.

Hegyikerékpározok. Sokat. Tudják rólam, ezt szeretem.
Szabaddá tesz, felszabadít, formában tart mellesleg.
Igyekszek kicsit komolyan venni magam, rendszeresen edzek, hol keményen, hol kevésbé.
Járok maraton versenyekre - itt kezdődik a történetem. 

Májustól szeptemberig erről szól minden. A verseny időpontok köré, közé tervezzük szabadságainkat. 
Megpróbálom megfogalmazni miért is vált ez az életem részévé. Itt is mint minden sportban a felkészüléssel kezdődik minden. Heteket edzel, hogy jó formában légy. Alig várod, hogy eljöjjön a  nagy nap. Már előre fejben eldöntöd, "uhh most nagyon jól fogok menni" - érzem.
Az egész verseny alatt koncentrálsz nehogy hibázz, eless, majd mikor beérsz a célba az a sok fegyülemlett érzelem a felkészüléstól a célbaérésig egyszerre robban ki belőled olyan eufóriát okozva, hogy iszonyat jól érzed magad tőle! Persze olyan fáradt vagy, hogy alig álsz a lábadon.
 

Ezek a célok támogatás nélkül nem valósulhatnának meg.

Múlt hétvégén elmaradt a Duna-maraton, mi ott voltunk, ők nem jöttek el.
Így sajnálatomra nem lesz júliusban versenyem. 


Erre a Kedvesem, mit talált ki? Menjünk el most hétvégén az ausztriai Salzkammergutba; nagyon jó kis verseny ott - hát nem édes?






Ez az írás tulajdonképpen azért jött létre, hogy a sok támogatást a családomnak megköszönjem. 


Ez van, öregszek, egyre emócionálisabb vagyok. 🙂
Köszönöm nektek és puszi.


Laci, mi pedig köszönjük neked az engedélyt, hogy ezeket a személyes sorokat közzé tehetjük!
További sok sikert a versenyeken és balesetmentes felkészülést kivánunk neked!
 


2019. június 25., kedd

Tour de Zalakaros 2019

Múlt hétvégén néhány országúti versenyzönk elindult a Tour de Zalakaros idei versenyén. Olvassátok Szász Előd csapattársunk beszámolóját.

Vasárnap elindultunk a Tour de Zalakaros 137 km hosszú távján. Nekem ez a kedvenc versenyem, mivel közel van (Keszthelyen lakom), vannak benne jó kis emelkedők (15%, 22%), amik jól szétrázzák a mezőnyt és elég hosszú is ahhoz, hogy egy jót kínlódjon az ember. Tavaly már zavaróan sokan indultak, most érezhető volt a létszámon az időjárás hatása. 330 induló állt rajthoz, míg
2018-ban 544-en értek be.




Mikor Misivel készültünk beállni az induláshoz, rögtön lefülelt minket egy hölgy, aki operatőrét nagy nehezen rávette, hogy felvegye az általa készített interjút. Feltehetően valami fura kényszerképzetük volt és esélyeseket láttak bennünk, mert ilyen pórnéppel amúgy nem szoktak foglalkozni. Kommunikációs képességeim megcsillogtatása után eliszkoltunk a rajthoz, egész előre sikerült helyezkednünk. Itt tudtuk meg, hogy kicsit hosszabb lesz a táv, mivel Zalaszabar környékén az intenzív esőzés hatására sárátfolyások akadályozták a közlekedést. Így rögtön 150 km lett a táv, szerencsére a polgármester szívet gyönyörködtető beszéde lecsillapította a kedélyeket. Az eső persze folyamatosan ömlött, de legalább nem volt kánikula.



A rajtot követő első emelkedőn már kemény tempót nyomott az élboly. Furcsa is volt, hogy ilyen hamar darabokra szakadt a mezőny. Nagykanizsára érkezve már két kisebb csoport ellépett, Misit meg végleg elvesztettem. Kb. húszan maradtunk, így a legmeredekebb gelsei emelkedőn legalább nem volt nagy a tumultus és sikerült is jól feljutni a többiekkel, persze a hátsó kerék néha kikapart a 20% feletti részeken. Lejtmenetben óvatosan mentünk, mivel sár és kavics sok helyen került az aszfaltra. Ezután a börzöncei emelkedő következett, ami hosszabb, de "csak" max. 15%. Itt 4 másik bringással maradtam egy csoportban, akikkel jó hosszan, egészen Bakig bírtam a tempót, ahol leszakadtam és azt hittem, egyedül kell a maradék 60 km-t lenyomnom. Szerencsére csatlakozni tudtam egy nagyobb bolyhoz, akikkel Zalakarosig együtt tekertem folyamatos görcsök közepette. 



Az utolsó emelkedő, a szőlőhegy teljesen szétzilálta ezt a csoportot. Érdekes volt, hogy lejtmenetben a veszélyes kanyarokat piros és sárga zászlókkal jelezték a szervezők - ez nagy segítség volt. 
Végül 4:19 lett az időm, ez az 58. helyre volt elegendő. Gratulálok Mihály Bugledits-nek, Bálint Norbert-nek és Herceg Zoltán-nak is. Ők is nagyon jól mentek. 
A végére már az sem érdekelt minket, hogy a lelkünk is csupa sár lett.  



Csapatunk is gratulál versenyzőinknek, akik megküzdöttek rendesen az elemekkel ezen a hosszú versenyen.


Külön köszönet szponzorainknak a támogatásukért!


2019. május 20., hétfő

Őrségi Kerékpáros Fesztivál

Vasárnap reggel van. Hatalmas köd mindenhol. Bepakolok a kocsiba, és amikor kijárok az udvarról, akkor elkezd esni az eső. Ez a verseny is jól kezdődik…Ahogy megyek az Őrség felé, néha jobban elered, néha megáll az égi áldás. Amikor beértem az erdők, rövid emelkedőkkel és lejtőkkel tűzdelt hullámvasútra (ez lenne az igazi őrségi táj), akkor szerencsére már csak az aszfalt volt vizes. Megálltam Őriszentpéter előtt 2 faluval, összeraktam a bringát és tekertem 8 km-t a rajt helyszínére.



8 órától lehetett nevezni a versenyre, illetve átvenni a rajtszámokat, de 8:20 körül már hatalmas tömeg volt a rajtterületen. Én is felvettem a rajtszámot, és beszélgettem pár ismerőssel. Találkoztam zalaegerszegi, szombathelyi bringásokkal, két vendégem is eljött, akik spinningre járnak hozzám, és persze jöttek a csapattársak is. Csak ezen a távon 100 nevezőből 97 induló volt, akik közül 93-an célba is értek.
A 93 km-en indulóknak 10 órakor dördült a startpisztoly, ezért fél 10 körül elindultam, hogy melegítek kicsit, de ekkor is belebotlottam egy ismerősbe (az egyik szervező személyében), és mivel sok megbeszélnivalója volt, ezért alig 10 percet tudtam tekerni. Amikor visszaértem a rajthoz, összejött szinte az összes soproni bringás, felálltunk egymás mellé, és mindenki más mögénk állt be, szóval mi lettünk az első sor. Az utolsó pillanatokban azért 4-5 ember még beemelte a bringát elénk, amit én nem bántam, mert nem akartam az első sorból indulni.



Jött a visszaszámlálás 10-től, majd a rajt. Elvileg lassú rajttal indultunk, gyakorlatilag szerintem nem volt olyan lassú, mert még a városon belül is figyelni kellett rendesen a körforgalomban. Utána (bár nincs órám), de szerintem simán mentünk 50 körül úgy, hogy a zászló még látszott, tehát nem engedték el a mezőnyt. Ha már a rajtnál előre kerültem, akkor a tekerés közben is próbáltam elől maradni. Általában a 2-4 pozíciót tartottam, vezetni nem akartam, mert annyira erősnek nem éreztem magam, de hátra se akartam csúszni. Jöttek az emelkedők… Már az eleje is 10% körüli volt. A cél itt is az volt kezdetben, hogy elől kezdjem a dombokat, és ha a többiek gyorsabbak, a dombtetőn a csoport végét még el tudom kapni, és nem szakadok ki. A szlovén határig bírtam a tempót az élbolyban, ez 14 km-t jelent. Itt elengedtem őket, mert a pulzusom 180 felett ragadt és már kezdett fájni a fejem. Mögöttem jött még 3 ember, megvártam őket, addig gyorsan ittam kicsit, majd így 4-en folytattuk az utunkat. Ebből a négyesből volt 2 zkse-s srác, meg egy számomra ismeretlen. Az élről leszakadt pár ember, ők is összeverődtek, és öten tekertek előttünk kb. 20 mp-re. Próbáltam kicsit szervezkedni, hogy dolgozzunk össze és érjünk fel rájuk, de nem voltak vevők rá. Az emelkedőkön előre mentem tempót diktálni, a síkon pedig a számomra ismeretlen srác húzta a sort. A zkse-sek közül az egyik néha-néha besegített, de a másik inkább csak kolonc volt.

Jött egy hosszabb emelkedő, a többiek mondták, hogy kb. 3 km, ne rántsam meg az elejét. Az emelkedő közben közeledtem az előző csoporthoz, de amint kicsit közelebb értem, jött egy fennsík rész, ahol távolodtak. Amikor emelkedett, akkor megint közeledtem, és jött az újabb sík rész. Hiába akartam felérni, egyedül nem tudtam, a többiek pedig leszakadtak kicsit. Ekkor megpróbáltam egyedül tovább menni. Felértünk a tetőre és jött a lejtős rész. Lefelé szeretem engedni a bringát, de mivel ez volt az első versenyem az új géppel, azért kicsit még óvatosabb voltam.

A lejtő alján láttam Misit az út szélén, ezért majdnem állóra fékeztem a bringát, hogy megkérdezzem minden rendben van-e. Szerencsére nem bukott, „csak” a hátsó váltója törött el, ezért kénytelen volt feladni a versenyt. Ez a fékezés pont elég volt arra, hogy akiket otthagytam csoportot, ők vissza feljöjjenek rám, sőt mivel a lejtő után egyből meredek emelkedő jött, még nekem kellett kapaszkodni, hogy utolérjem azokat, akik lendületből szinte felgurultak a dombon. Így tehát újra összezárt a kis csapatunk, de továbbra sem volt túl nagy az egyetértés a vezetés tekintetében. Azért szép lassan közeledtünk az előttünk haladókhoz. Amikor visszaértünk Magyarországra, és jöttek újra a nagyon meredek, de viszonylag rövid emelkedők, akkor már 100 m-en belül is voltunk hozzájuk képest. Én még nem éreztem erőt, hogy átugorjak, de az egyik srác elkezdett sprintelni az egyik ilyen emelkedőn és átért a másik csoportba. Ezt azért mégsem hagyhattam, szóval még én se adtam fel teljesen. Próbáltam a következő emelkedő előtt vezetni, bár a síkon nem közeledtünk, de lendületből tudtam nekimenni a hegynek. Páran halszálkáztak már, amikor egyet visszaváltottam és én is felugrottam az előttünk lévő csoportra. (A mezőny elejét nem láttam, de elől voltak talán 7-en, utána ez a csoport jött, így már mi is heten voltunk.) Az örömöm nem tartott sokáig, mert amint felértünk a dombtetőre, úgy meghúzták a sort, hogy majdnem elszálltam belőle. Próbáltam itt is előre menni, a 3-4. pozícióig, hogy a következő hegyen tudjak pihenni kicsit. Felfelé nem is volt gond, nem csorogtam hátra. A lefelé résszel már inkább meggyűlt a bajunk… Egy részen (Apátistvánfalvánál) megegyezett a 66 és a 93 km-es táv nyomvonala. Egy 15% lejtő alján azonban ketté vált az út, mi mentünk egyenesen, a középtávosok jobbra. A probléma abból adódott, hogy mi kicsit gyorsabban mentünk, a 66 km-es versenyzők meg hátranézés nélkül kimentek az út bal szélére, hogy onnan tudjanak jobbra nagy ívben kanyarodni. Talán le sem kell írni, nálunk satufékezett mindenki, de természetesen egyből kezdődött az újabb 13%-os emelkedő. 


Ekkor már 2 órája tekertünk, és kezdtem érezni, hogy az 1 órás spinning edzések kb. eddig tartottak, és ennyit idén még nem tekertem egyben. A domb közepéig még tartottam magam, aztán lassan elkezdtem hátra csorogni a csoporton belül a 2. helyről leghátra. Amikor így felértünk, jött az újabb ritmusváltás, ami nekem már sok volt, így hagytam, hogy elmenjen a gyorsvonat és saját tempóra váltottam. Ránéztem az órámra, 2 óra 9 percet mutatott 160-as átlagpulzussal… Innen Szentgotthárdig lényegében túráztam. Enni nem tudtam, nem kívántam semmit, csak inni próbáltam minél többet. Beértem a városba, ahol felmarták az utat, úgyhogy külön élmény volt, ahogy rázott a kormány. Már majdnem a kockaköveken éreztem magam, amikor kiértem a városból, és egy viszonylag általam jól ismert részen kellett betekerni a célig. Jöttek az újabb emelkedők. Az elsőn elkezdtem enni, lényegében felfaltam mindent, ami volt nálam. Nem sokkal később láttam egy frissítő pontot is (ez volt az utolsó az ötből). Mivel egyedül tekertem már majdnem fél órája, ezért megálltam, kértem inni, ettem is kicsit. Alig 10 mp volt az egész, de rengeteget számított. Visszaültem a bringára, megettem még a 3 nápolyit, és tekertem tovább. Alig 5-6 perccel később kezdett visszatérni valamennyire az erő, úgyhogy végre át tudtam váltani a túratempóról valamivel haladósabb sebességre. Ami számomra meglepő volt, hogy hiába mentem lassan, senki nem ért utol sem a 93, sem a 66 km-en indulók közül.



Jött az utolsó tényleg kemény emelkedő, mint kiértünk Farkasfáról… Itt csak annyit hallottam, hogy egy karbon kerék süvít, és egy srác szinte felrepül a dombon mellettem (ő volt az egyik, aki a rajtnál beállt előre). Megkérdezte, hogy mennyien vannak előttünk, és olyan 15-20 főre tippeltem és már vágtatott is tovább. Innen már kezdtem újra élvezni a versenyt. Szép tájakon haladtunk, volt előttem pár bringás, akiket utol lehetett érni, meg lehetett előzni. A végén arra hajtottam, hogy 13 óra körül beérjek a célba. Ez majdnem sikerült is, de a cél előtti 50 m-en egy montis srác ment az út jobb szélétől a balig és vissza, ezért lassítani kellett, és veszítettem vagy 6-7 mp-et. Így összességében 3 óra 3 percet voltam a pályán, amiből közel 1 órát teljesen egyedül tekertem és a 16. helyen végeztem.
Az eredménylistát végignézve, volt olyan versenytárs, aki eltévedt és véletlenül levágta a távot, így befért elém időeredmény alapján.
Köszönöm, hogy végig olvastad! 



2019. május 19., vasárnap

SupBicók I.

Megérkeztek csapatunkhoz az első Superior bringák. Elsőnek egy kivételes színvilágú montit mutatunk be. Szupper Kornél idén az idei tavasztól egy Race kategóriájú XP 979-es karbon monti büszke tulajdonosa lett. A büszke “tulaj” ezt írta a bicóról...



“Sziasztok!Ma sikerült felavatnom az új csodabringámat! Csúcs a járgány, nagyon minőségi! Aprólékos műgonddal állítottam be rajta mindent, nyomatékkulcs, telópumpa, meg védőmatricák voltak a segítségemre. Nagyon könnyű és masszív a járgány, élmény vele minden méter. Sebészien pontos és gyors a váltó, ezek az XT szettek azért nem hazudnak. Ami furcsa volt elsőre, hogy a visszaváltás karja elég keményen, ugyanakkor határozottan dolgozik. Minden szokás kérdése.... 



A DT teló, kerekek, kazetta, átütőtengelyek hightech. Olyan hangosan dolgozik a racsni gurulásnál, hogy szinte zavaró. Mindenesetre szupi dolog a csengő helyettesítésére, plusz baromi nagyképűen recsegtettem át a városon. Lestek, mint a vett malac, még a laikusok is valami csúcsgépet sejtettek alattam. És milyen igazuk volt! Szóval simán lehet vele arcoskodni, de a hegyoldalon azért ezt is tekerni kell. 




Ami még megszokást igényel, hogy jelen esetben azért a kormány jócskán mélyebben van, mint a nyereg. Nyilván ez természetes a Race modelleknél, legalább kiegyenesíti a hátamat. Pár alkalom és még jobb páros leszünk, de ez az első randi is 100%-os volt. Én élveztem, remélem ő sem görnyedt meg alattam.”A gyártó 15,5”- tól egészen 21”-ig gyártja.További infót itt találtok a bicóról:https://bikelogistics.hu/termekek/superior-2019/mtb-race-carbon/121872_superior-19-xp-979-xc-kerekpar/

Folyt. köv.



2019. május 13., hétfő

V. Pannonhalma Prológ

Szombaton (május 11.- én) tartották meg az V. Pannonhalma Prológ időfutam versenyt. Tavaly voltam ezen a rendezvényen, de akkor a rossz pályajelölés miatt eltévedtem... Idén ezt sikerült korrigálniuk, és szépen ki volt táblázva az útvonal. Időben ott voltam, úgyhogy volt időm elkészülni, felvettem a rajtcsomagot és felkészültem, bemelegítettem. Közben beért a célba Geri, akivel tavaly futottam össze egy másik időfutamon, és kérdeztem tőle hogy sikerült, mondta hogy majdnem 26 perc. Megvolt a mérvadó, hogy nekem is hasonló időm lesz.



11:13-kor került rám a sor. Rajt után nagyjából 1 kilométerrel átlag 10% emelkedőt (voltak benne 15%+ feletti részek is) kellet elsőnek legyűrni az Apátságig, onnan lefelé 73 km/h-t mutatott az óra. Nagyon nem lehetett lazsálni, folyamatosan kellett nyomni a tempót, ahogy teltek a kilométerek, annál jobban fáradtam, a szél se volt kedvező, pont annyira fújt, hogy jobban elfárasszon. A 9. kilométernél, amikor jöttek az újabb és nagyobb emelkedők már elfáradtam, de az utolsó 3 kilométeren volt pár kisebb lejmenet, így megnyomtam ott, amennyire lehetett, és végül beértem a célba. Nem éreztem jónak az időmet, nem úgy ment, ahogy szerettem volna....




Kirakták az eredményeket, hát nagyot néztem. Harmadik legjobb időt mentem a kategóriámban! Geritől 1,2 mp kaptam, így ő lett a második. Mondom neki, eléggé egy szinten vagyunk! 

Összegzés: Táv 15 kilométer volt és 198 méter szint (ezt írták, nekem 185 mért a gps)! 25 perc 55 mp alatt tekertem le a távot, 34,7 km/h átlaggal. Jobbat vártam magamtól, de majd jövőre sikerül 25 perc alá vinnem. Eredményhirdetés után jöttek a Visegrád 4 sorozatból a profik, azokat megnéztem, majd a Giro d' Italia kupáját, aztán indulhattam haza.

Bugledits Mihály



2019. május 5., vasárnap

Dani és Ákos Eisenbergen volt...

Sziasztok!
Április utolsó vasárnapján részt vettünk Dévai Ákossal MTB Eisenberg maratonon. 
Kalandosan indult a nap, 5:20-kor kelés, vonatozás, érkezés Sopronba, ahol Ákos már várt rám, majd kb. 1 óra utazás Eisenbergbe. 10 körül odaértünk, gyorsan előkészítettünk mindent, ahogy kell, és rajthoz álltunk. 10:30-kor elrajtoltunk. 


A felkészülés alapján tudtam, hogy az eleje kemény lesz. Rövid szakaszon, hosszú meredek emelkedők várnak. A terv az volt, hogy az elején kicsit lazábban indulok, majd felpörgetem a tempót, de miután páran elmentek mellettem, nem bírtam magammal, és rögtön nagyobb fokozatba kapcsoltam. Ennek köszönhetően a pulzusom rögtön 170 körüli magasságokba ugrott... De valljuk be őszintén, ki bír ilyenkor magával?
Nem is bántam meg, jó tempóval leküzdöttem az első 8 km akadályait és jöhetett a technikásabb erdős rész. A mezőny szépen szétszakadt, így 4-en maradtunk 50 méteren belül, én utolsóként. Óriási hajtóerőként hatottak rám az előttem haladó emberek, megfeszített tempót tekertünk mindannyian, kihozva magunkból a maximumot. A második kör elején sikerült őket megelőznöm. 8 km-re a céltól volt egy enyhe energiaszint esés, amit valószínűleg az is befolyásolt, hogy senkit nem láttam a közelemben, de 2 perc alatt leküzdöttem és abban a pillanatban, megláttam egy versenyzőt magam előtt, ami azonnal felpörgetett. 3 km-re a céltól már ott loholtam 5 méterrel mögötte. Végig az zúgott a fejemben, hogy meg akarom előzni. Az utolsó 100m-es emelkedőn sikerült rávernem 20 métert. Mindent összevetve, büszke voltam a teljesítményemre és 1:53:07 idővel fejeztem be a versenyt, amivel 21. helyezést sikerült megszereznem. Remek verseny volt, izgalmas pályával, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Stefanut-Győrfi Dániel



Vasárnap Danival az eisenbergi maratonon vettünk részt. Sajnos bennem nagyon sok kérdés merült fel utólag bennem, miért alakult ez így...
Az első emelkedő a pálya legmeredekebb része, kicsit rostálja is a mezőnyt. Nagyon készültem rá, és nem is sikerült rosszul, bár természetesen a mezőny elejétől leszakadtam. Egy másik boly elején voltam, amikor elkezdtem a leereszkedést a szőlőhegy tetejéről. Az első nagy hibám itt történt...lebecsültem a hegyet...ha már megmásztam, gondoltam minden oké. De az ereszkedés egy nagyon brutális, csúszós, egynyomos sáv volt. Tekintve, hogy technikailag nem tudtam megfelelőképpen abszolválni az ereszkedést, kicsit visszafogtam a gépet. Éreztem jönnek a hátsómban, ideges és stresszes lettem, hogy tolnak. Elkezdtem kapkodni, hátrafelé koncentrálni, aminek az lett a következménye, hogy a kilátónál megcsúsztam, egy tuskóhoz odavertem a bringa hátsó kerekét, és elestem. Az esés problémamentes volt, minden gond nélkül, nem történt baj. A hátsó gumit viszont valószinűleg felütöttem, mert az ereszkedés végénél éreztem, nagyon lapos, pedig volt benne defektgátló folyadék, ami ezek szerint nem fogta meg. 
Én pumpa helyett patront használok. Következő hibám az volt, hogy ezt "élesben" még nem próbáltam, csak offline a szobában. Elfelejtettem a sietésben, a védőt ráhúzni a patronra, így rögtön rá is fagyott a kezem, és kapkodás miatt nem ment elég levegő a kerékbe. Ezt is ki kellett volna tapasztalni, mert érzésre megy bele. Inkább túl kellett volna fújni, és utána engedni a kerékből.
Itt nyilván már eléggé lemaradtam, de mivel az egesz kerékjavítós történet ellenére voltak még mögöttem, valami hülye hang azt mondta a fejemben, hogy még fel tudok zárkózni, így elkezdtem valami olyan tempót menni, ami kívülről baromi látványos lehetett, de nem is értem mire készültem itt?! Ez újabb hiba, amelyet tiszta fejjel nem csinálnék újra. Az anaerob küszöb felett hajtsak, hogy utolérjem a mezőny végét?! Nagyon sok energiát felemésztve sem sikerült senkit utolérnem. Egyedül mentem, az ellenőrző pontokon rendre azt a választ kaptam, pár perce ment el az utolsó. Gondolom bíztatni akartak, de azért nem mindegy hogy 2-3 perc vagy 8-10 perc.
A stressz, kapkodás sokat kivett belőlem, ideges is voltam, pulzusom is rohadt magas volt, és szintén egy technikás részen ott is volt a kerékben az újabb defekt. Szinte éreztem ahogy a felni odacsattan a gyökérhez. Ez 7,2 km-el az első kör vége előtt volt. Se tartalék belső, se pumpa. Elég kiszolgáltatott helyzet. Felnin gurultam, amikor köves volt a talaj, akkor a hátamon vittem/toltam. Hiba: érdemes volt alacsony nyomású kerékkel kockáztatni, hátha utolérem az utolsót? Nem volt tétje már. Értelemszerűen a második körre már nem tudtam kimenni. Nagyon jól esett, hogy amikor beértem, a speaker bemondta, respect, hogy ezzel a bringával leértem egyáltalán a célba, majd kérdezte, mennyit jöttem így...rengetegen megtapsoltak.  Öszintén jó érzés volt.



Konkúzió: 
-Élesben nem szerencsés dolgokat kipróbálni. 
-Csak magamra kellene figyelni. Ha másik jobb, legyen jobb az emelkedőn, érjen oda hamarabb a lejtőhöz, akkor nem kell kerülgetnie. 
-Kapkodás: 
 A: kb 3 mp miatt, amíg nem vártam meg rendesen, hogy a patron felnyomja a kereket,  hosszú távon kb. a verseny ment el. 
 B: lefagyasztottam a kezem. 
-Valamint bár az adrenalin dolgozott az emberben, tudnom kellett volna, hogy nincs reális értelme, hogy utolérjem az utolsót, azaz a teljesítményemet nem tudtam hideg fejjel beosztani. 
-A hátam fájt az emelkedőn...Azt is kellene erősíteni
Dani elég jól ment, gratulálok neki a teljesítményéhez. 

Dévai Ákos



2019. április 30., kedd

Tour de Ajka 2019

Vasárnap részt vettem az V. alkalommal megrendezett Tour de Ajka mezőnyversenyen, mely nekem a szezonnyitó is volt egyben! Ajkára időben érkeztünk Bugledits Mihály barátommal, így kényelmesen felvettük a rajtcsomagot, tébláboltunk a ligetben kicsit, összeraktuk a bicókat és bemelegítés után rajtvonalhoz álltunk.



9:20-kor, majd 10 perc körömrágás után elrajtolt a verseny. Nem sokkal a lassú rajt után történt is egy bukás, de a mezőnyt nem fogta meg túlságosan, így haladhattunk is tovább. Bakonygyepes után elkezdtem tempót menni amennyire éreztem, hogy birom és engedte a szél, persze. 



Megtett kb. 15 km után ki is alakult egy 8-10 fős boly, akikkel tovább haladtunk. Szépen forogtunk, váltva vezettünk, így értünk Pápa alá a körforgóhoz. A visszafordulást követően kissé leszakadtam a bolyról, de 1-2 km után fel tudtam zárkózni. Aztán jött, amit nem akartam, újra leszakadtam, de már nem tudtam felzárkózni. Méterről-méterre távolodtak és 45 km-nél láttam, hogy a köztünk lévő táv 500-1000 m, így hát összeszedtem magam, alsó fogás, fej előre szeg, és amit bírtam mentem. 



Közben felértem és elhagytam 1-2 a bolyról leszakadt embert, majd begurultam Bakonygyepesre. Még éreztem, hogy maradt tartalék, egy kicsit még meg tudtam nyomni a tempóm. Beérve a ligetbe, látva a célvonalat kiálltam a nyeregből, és 45-el be tudtam gurulni a célba. Itt éreztem, hogy amit lehetett kiadtam magamból, tehát jól sikerült a verseny!


02:00:24-es időt mentem, korosztályban 20.-ik, abszolútban pedig 102.-ik lettem. 
Nagy gratuláció minden résztvevőnek és köszönet a szervezőknek a kiváló lebonyolításért!

Bucsai Péter

#superiorteamsopron #supsopron #supmtb #suproad #kerekparedzes #master #junior

2019. április 18., csütörtök

Elindult a Nyílt Edzés Program!

A Superior Team Sopronnál tavaly szeptemberben útjára indított utánpótlás csapatunk ugyan folyamatosan kereste, keresi tagjait, mégiscsak volt közben egy tél. Mi, rendszeres bringások persze egész évben tekerünk, mégis sok szülő és gyermek el sem tudta képzelni, hogy vajon mit csinálunk majd télen, milyen edzéseket lehet tartani bringásoknak az év leghidegebb évszakában. Bár túl vagyunk ezen az időszakon, és mi ekkor sem álltunk le – futottunk, terepfutással kombinált erősítéseket, erőnléti edzéseket és spinninget tartottunk – azért érthetően alig vártuk már a tavaszt.

A soproni általános iskolákkal karöltve elindítottuk a Nyílt Edzés Programot. A helyi tanintézmények nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, szeretettel fogadták ötletünket, mindenben támogatták azok megvalósítását. Nyílt edzéseinkre sok szeretettel várunk minden érdeklődőt, kicsiket és nagyokat egyaránt. Ezek az edzések általános iskolák udvarain kerülnek megrendezésre, jellemzően délutáni programként, de csatlakozunk majd tömegsport napokhoz is. 


Első alkalommal a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola udvarán, április 24.-én tartunk nyílt edzést. Sok szeretettel várjuk azokat a gyerekeket, akik kedvet éreznek a kerékpározáshoz. A délután folyamán egy kis technikai-ügyességi pályát alakítunk ki, lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere: ugrató, libikóka, szlalompálya, pallózás, kapuk, raklapok, és még sok minden egyéb. Az érdeklődők ezt a pályát használhatják kedvükre. 


A technikai elemek készítése már elkezdődött, illetve egy részük már meg is érkezett hozzánk. Ezek az elemek csapatunknál maradnak, így ezeket a további heti edzéseinken is rendszeresen használjuk majd. A nyílt edzések szabadon látogathatók, nem kell hozzá más, mint mint bukósisak és persze egy bringa!
Bringára fel!!! Gyertek minél többen!!!

Érdeklődés:
superiorsopron@gmail.com
30/299-7129

2019. április 15., hétfő

8. Írottkő Hillclimb

Sziasztok!

A 8.Írottkő-Hillclimb-ról írok egy rövid beszámolót. Az idén Velemből rajtoltunk, az ausztriai Rőtfalva helyett; a táv és a szintkülönbség szinte azonos volt. Tetszik az útvonal, nem is volt ismeretlen, hiszen az utóbbi hetekben háromszor is bejártam. Tudtuk előre, hogy rossz idő lesz, ezért kicsit haboztam is, hogy menjek avagy mégsem. Győzött a versenyszellem természetesen, szóval rajthoz álltam, mint ahogy mások is, futók bringások vegyesen, összesen 65-en.


Valahogy a rajtokkal bajban vagyok, nem merek izomból sprintelni, hogy egy kis előnyre tegyek szert. Úgyhogy szépen, saját tempóban tettem a kereket az előttem haladóra, majd alkalmas időpontban előztem. Az eső nem tudta eldönteni mit akar, hol eleredt, hol abbamaradt, ősszel szokott ilyen idő lenni az erdőben, hogy a ködtől, párától alig látsz magad elé. Elég jó széthúzódott a mezőny mire átértünk az alpannóniai szakaszra, itt értem be egy 17 éves srácot. Kicsit előzgettük egymást a rend kedvéért, majd mint a célban kiderült országútizik inkább.


Végig úgy éreztem a téli futópados edzések jót tettek a légzésemnek, nem akartam megfulladni a Hörmann-forrás felé tartó hosszú emelkedőn. Itt már elég gyakran hátranéztem, nem akartam, hogy leelőzzenek. Aztán feljebb a fenyves erdei szakaszon Krejter Bence kiáltott rám, hogy megfoglak. Gondoltam magamban, ennek a fele sem tréfa, nyomni kell tovább. Egy-egy vízszintes szakaszon kiállva hajtottam nagytányéron, hogy kicsit leszakítsam Bencét. Ami be is jött, és legközelebb már a csúcson találkoztunk.



1:05:29 időeredménnyel abszolút 22. lettem, egész véletlenül a rajtszámom is 22 volt. Lehet ennek így kellett lenni. Erre a versenyre a jó társaság miatt járok, na meg a tál meleg étel nagyon kedves gesztus a szervezők részéről. Az Írottkőn àllítólag -1 fok volt; vizes ruhában vacogva beszélgettünk, de senkit nem zavart különösképpen. Ez most így alakult, jövőre meg kell rendelni a napsütést jó előre.

Osztermann László

2019. április 3., szerda

Félsziget kupa 2019

Vasárnap (március 24.) rendezték meg a IX. Félsziget kupát, ez a legelső verseny a szezonban, így mindig nagyon erős a mezőny, ez most is így volt! Másodjára vettem részt ezen a versenyen, a tavalyi igen hideg időjárás miatt idén sokkal jobbat szerettem volna menni!



Egy óra előtt elmentünk bemelegíteni, és utána beálltunk a lassú rajthoz, aztán fél kettő körül mentünk el az éles rajt helyszínére, ahol egyből elindultunk. Éreztem, hogy kevés volt a bemelegítés, ezért csak a második kör elején kezdtem rendesen bemelegedni. Emiatt sajnos az első komolyabb emelkedőnél leszakadtam a főbolyról. Ezután páran összeálltunk, köztük Héregi Péterrel, akivel már jó pár versenyen összefutottam. Többnyire ketten vezettük a kis bolyt, és szedtük össze a leszakadókat.



Második körben olyan történt, amire sose gondoltam volna. Egy zacskót sodort felém a szél, én próbáltam kikerülni de pont a hátsó váltó elkapta és begyűrte....Meg kellett állnom és kiszednem.. Ez kb 1,5 percig tartott utána egy pár fős bolyt tudtam elcsípni. Nagyon mérges voltam, hogy egy ilyen miatt meg kellett állnom....
Az ötödik körig mentem ezzel a bollyal, amikor elkezdett görcsölni a lábam, és leszakadtam. Ezután egyedül mentem a saját tempómban, néha utolért egy-két gyorsabb versenyző, néha én előztem meg egy-egy lassabbat.



Az ötödik-hatodik-hetedik körben folyton jöttek a görcsök, nem akartak elmúlni, és mivel az élboly már beért, úgy döntöttem, hogy bemegyek a célba 2 kör hátránnyal....( 9 kört kellett volna menni.) Tavaly eléheztem, és szintén csak 7. körig mentem, most 25 perccel jobb időt futottam a tavalyinál. Ennek kicsit örültem. 
Hét kör, plusz a célegyenes, ~86 km, ~2 óra 41 perc és 32,1 km/h átlag. Remélem jövőre nem lesz, ami hátráltasson.....Ezúton is Gratulálok Szász Elődnek, hogy minimális felkészüléssel végig nyomta a versenyt! 

Bugledits Mihály

2019. március 29., péntek

Újabb Goldsprint verseny, újabb aranyérem.

Sziasztok!
Tegnap (03.16-án) Szombathelyen is rendeztek Goldsprintet, és a szervező srác megígértette velem már kb. 1 hónapja, hogy elindulok majd. Mivel hosszú hétvége volt, és a verseny csak 19 órakor kezdődött, ezért a délelőttöt otthoni munkával ütöttem el, amitől kicsit el is fáradtam. 16 óra körül indultunk Szombathelyre, ahol ettünk kicsit a barátnőméknél. (A kicsi most egy tepsi -kb. 30x30 cm-es- pizzát jelent.) A pizza után átmentünk a verseny helyszínére, ahol már javában tekertek.19:30 tájékán 23 mp-en kívüli volt legjobb idő, de én még éreztem a pizzát, ezért 20 óra előtt nem akartam felülni tekerni, nehogy visszaköszönjön. 20:10-15 körül végül felültem az első körre (ez látható lent a videón). 300-350 m-ig egész jól éreztem magam, aztán éreztem, hogy itt lassítani kell... A vége 22.17 mp, amivel átvettem a vezetést. 

Nem sokkal később megjöttek a fiatalok is. 18-19 éves srácok, montisok és bmx-esek, akik tudnak pörgetni rendesen. Nem is kellett sok idő, és megelőztek. 22.08-as idővel egy zalalövői srác állt az élre. 2 körrel később jött egy helyi bmx-es srác, tavaly ő nyert a versenyt 21.5-ös idővel. Most nem ment olyan jól, 23 mp kellett, hogy beérjen. Alig pihent pár percet, és felült megint. Ekkor már 21.9-cel átvette az első helyet. Mindenki engem akart visszaküldeni a bringára, hogy tekerjek, nagy hagyjam, hogy az ilyen fiatalok letaszítsanak a dobogóról, de még mindig éreztem a pizzát. Végül 21 óra tájékán úgy éreztem, hogy most már tudok tekerni, ezért visszamerészkedtem a nyeregbe. Az első 200 m kicsit fájt, de utána kezdtem jól érezni magam. 16 mp-től már hangosan számoltak. Akkor nem értettem, hogy miért, de amikor beértem, akkor láttam, hogy 21.3 lett az időm. Az egyéni rekordomtól ugyan elmaradtam, de a vezetést 0.6 mp-cel átvettem. A verseny 22 óráig tartott, és már csak arra figyeltem, hogy a fiatalok milyen időt mennek. Próbáltam pihenni, hogy ha átveszik a vezetést, akkor tudjak még egy gyorsat menni a végén, de nem volt rá szükség. A 22.08-as időt megjavították 21.8-ra, de többet ő sem jött tekerni. Ha már verseny, és vannak bringák, akkor 21:45 körül azért felültem még egy utolsót. Ekkor már kicsit lassabb voltam, 21.6-os időt mentem, de jóleső érzés volt, hogy még ezzel is nyertem volna. Mivel a végén sietni kellett a vonatra, ezért az eredményhirdetést nem vártuk meg. Ami fura volt, hogy sem Zalaegerszegen, sem most Szombathelyen nem voltak 20-30 közötti bringások...Próbáltam megfogadni Vasiljev Dejan tanácsát, de azért néha felnyomom a pulzusom spinningen 180 környékére, ritkán 200-ig, meg a goldsprinteken 200 fölé.
Köszönöm, hogy elolvastad! 

Sáfár Zoltán

2019. január 13., vasárnap

Sáfár Zoli Goldsprint győzelme!

Sziasztok!

A tagi tájékoztató szerint fontos az aktivitás, ezért jelentkezek az idei év első versenyével (legalábbis számomra). Szombaton (jan. 12-én) rendeztek goldsprint versenyt Zalaegerszegen. A heti 3 spinning miatt ugyan még délben is elég fáradtak voltak a lábaim, de mivel a szülővárosomban volt a verseny, mindenképp át akartam menni legalább szurkolni, vagy ha megjön a kedvem, akkor tekerni is.




A verseny 10 és 15 óra között zajlott. Mi (a barátnőmmel) kicsivel 13 óra után értünk oda. Jó volt a hangulat, viszonylag sok érdeklődővel és többen tekertek is, így gyorsan megjött a kedvem nekem is. A legjobb eredmény 22,1 mp volt, ami szerintem jó idő, így volt kihívás.:) Innen már csak azt néztem, hogy a hátralévő 1 órában ki teker és milyen időt megy. Ha kellett volna, akkor talán még egy sprint belefért volna, de nem volt rá szükség, megnyertem így is.:)


Az első tekerés eredménye 21,9 mp, amivel egyből átvettem a vezetést. A ZKSE elnöke egyből hívta is a srácot, aki letaszítottam a trónról, hogy jöjjön vissza, mert megdöntöttem az idejét, de Csabi sajnos nem ért rá, pedig régen láttam... Ezután szurkoltam a többieknek. Közben megjött a barátnőm kedve is a tekeréshez, úgyhogy felültem vele is, ekkor 21,1-re sikerült javítanom, ami ezeken a bringákon új egyéni csúcs. Akinek esetleg kedve lenne, jan. 30-án újra lehet sprintelni Keszthelyen.